press

Piramis on the Hír TV

Janó Závodi  and “Pinyó” interview for Hír TV – Paletta on 15 September 2015.

Závodi Janó fejlövése: „Ne hagyjuk veszni az örökséget!”

2015-03-02 MM.hu

Negyven éves a Piaramis. Korábban az alapító atya, Som Lajos emlékezett vissza a nagy viharokat kavart rock formáció kezdeti éveire, most a zenekar két emblematikus, nem kevésbé központi alakját, Köves Pinyót, valamint Závodi János gitárost kérdeztük.

Miként kerültetek a Piramisba?

Köves Miklós (Pinyó):
Előtte a Non-Stopban játszottam, 1971-ben a bandával második helyezést értünk el a Táncdalfesztiválon. A Piramisba való belépésemnek nem volt különösebb előzménye, mindössze annyi, hogy Lajossal korábban ismertük egymást. Nem sokkal később szólt, menjünk ki vendéglátózni, hogy anyagilag kicsit összeszedjük magunkat. Abból a pénzből szerettünk volna itthon egy nagyobb bandát létrehozni. Lajos a Taurus után csinálta meg az első Piramis-formációkat, akkor még a vendéglátózás céljából. A tagok különböző okokból állandóan cserélődtek. Amikor bekerültem, éppen Karda Bea, Varannai Pisti és egy hegedűs játszott a bandában. Másfél évet nyomtunk le a vendéglátóiparban, amikor hazajöttünk, nekiláttunk a szervezésnek. Jancsi adva volt a Non-Stopból, Révész Sanyi egyelőre álom maradt, mivel akkor még Generálozott, Gallai Petit ismertem a Nautílusból; zseniális muzsikus, amellett jól énekelt. Lévai Tibit még elhívtuk zongorázni, így két billentyűs felállással dolgoztunk egy darabig. Aztán ’75-ben Sanyi mégiscsak beadta a derekát, Tibi visszament Jugoszláviába, ezzel összeállt a nagy Piramis.

Závodi János (Janó):
Svájcban meglátogattam az ötvenhatos rokonaimat, ott találkoztam Pinyóékkal. Láttam a nagy készülődést, megbeszéltük, hogy itthon belépek az alakuló, új bandába.

Egyértelmű volt, hogy az új formáció rockot fog játszani?

Janó:
A stílusválasztás a személyekből is adódott, hiszen mindannyian fanatikus rock rajongók voltunk. Nem is volt más alternatíva. Ha nem is egészen ebben a formában, de azelőtt is ezt játszottuk, mást nem is nagyon tudnánk.

Hogyan éltétek meg akkoriban a zajos sikereket, és miként vélekedtek most az ezt kísérő, Piramis jelenségként elhíresült, rátok ragasztott bélyegről?

Pinyó:
Mivel a siker, rádiófelvétel és lemez híján meglehetősen váratlanul jött, semmit sem tudtunk kezdeni vele. Valahogy felkerültünk az Ifjúsági Magazin slágerlistájára, részt vettünk a BNV területén rendezett Szolidaritási Rockfesztiválon, ahol tombolt a közönség. De a Budai Ifjúsági Parkban a P.Mobillal közös bulin is szétszedtek bennünket. Erdős, látva az őrült sikereket, nem tehetett mást, minthogy felvetette velünk az első lemezünket. Népszerűek voltunk, ugyanakkor tudtuk, hogy a siker mögött bizonyos részről ellenségeskedés, gyűlölködés bújik meg…

Janó:
…és az irigység. Az úgynevezett Piramis jelenséget nem mi találtuk ki. Annyira népszerűek voltunk, hogy a rajongók így fejezték ki a szeretetüket irántunk.

Pinyó:
Akkoriban úttörőőrsök és munkásbrigádok léteztek. Az egyik őrs felvette a Piramis-nevet. Két orgánum volt, a magyar Ifjúság és az Ifjúsági Magazin, ahová irkáltak a gyerekek. Apukám intézte a levelezést a nevemben. Az akkori társadalmi viszonyok keretében ez volt a maximum, többet nem engedtek meg. Lajosnak igaza van abban, hogy egyrészt engedtek ugyan megszólalni bennünket, ugyanakkor másrészt betartottak. Ez abban nyilvánult meg, hogy nagy nyomásra nem söpörhettek a szőnyeg alá bennünket, de annyit sohasem kaptunk, amennyit – mondjuk – a táncdalénekesek. Nekünk mindenért meg kellett küzdeni. Jó néhány megyéből kitiltottak bennünket, az Interkoncert eldugta előlünk a külföldi meghívásokat, külföldi fellépésre mást küldtek ki helyettünk, és így tovább… De ezekkel a problémákkal nem voltunk egyedül: a többi zenekar éppen úgy küzdött, mint mi. Lajos erről többet tudott, hiszen ő intézte a hivatalos ügyeket és valóban sok mindent kivédett. Mi felelőtlen hippi-gyerekek voltunk, akik imádtuk az életet, imádtunk játszani.

A jó sors két neves külföldi bandával is közös színpadra sodort benneteket. Milyen élményeket őriztek magatokban a Mud és a Steppenwolf turnékról?

Pinyó:
Mindkét buli Lajosnak köszönhetően jött létre. Sokat járt az Interkoncertbe, de külföldön is jó kapcsolatokkal rendelkezett. Egy angol ügynökség intézte el, hogy Lengyelországban a Mud előzenekara lehettünk. Tegyük hozzá, sokat segített a lengyeleknél Révész Generál általi ismertsége. Magunk is megdöbbentünk, hogy a közönség egy szinten kezelt bennünket a neves angol bandával. Mi pedig akkor láttunk először élőben igazi profi zenekart, sokat tanultunk tőlük. Azóta kezdtük például a színpadhoz leragasztózni a kábeleket, vagy éppen a roadokat fegyelmezni, hogy rendesen dolgozzanak. Ám a külföldi vendégszereplésnek ára volt: a külföldi ügynökségnek csereképpen két angol bandát kellett felléptetnie Magyarországon. Igaz, utána kivittek minket a Steppenwolf elé, ha nem is egész, de fél európai turnéra. Velük ugyanazt a profizmust tapasztalhattuk, ugyanúgy felnéztünk rájuk, mint a Mudra. Bár ők is elcsodálkoztak, hogy kelet-Európában létezik egy banda, amely így játszik. Amely egy számára ismeretlen közönséget ugyanúgy meg tud mozgatni.

Janó:
A Steppenwolf turnéról van egy németországi emlékem. Úgy szólt a megállapodás, hogy mi hozzuk az énekcuccot. Elindultunk a mikrobusszal, ami pár kilométerrel a cél előtt felmondta a szolgálatot; ötven márkáért elvitték a roncstelepre. Mivel a zenekar másnap érkezett, egész éjjel hangszórókat szereltünk, amelyekkel éppen le tudtak nyomni egy bulit. Az arcukra rá volt írva a véleményük… Aztán ment a telefon az ügynökségre, másnap megérkezett a normális felszerelés. Maga a turné eszelősen jól sikerült: először fordult elő velünk, hogy egy koncert környékén sem láttunk rendőrt. Láttunk viszont biztonsági embereket, akik a rendre vigyáztak, akiknek nem az volt a dolguk, mint nálunk, hogy verjék a gyerekeket.

Hét évet töltöttetek együtt a színpadon, amely zömmel felfelé ívelő pályát mutat. Mikor kezdtétek érezni először, hogy valami nincs rendben, honnan számítható a zenekar lejtmenete?

Janó:
Úgy nyolcvan körül már érezni lehetett, hogy fáradoztunk. Nem tudtunk kitörni a városokból, falvakból, ugyanabban körben mozogtunk.

Pinyó:
Mindenünket a felszerelésbe fektettük. Akkoriban a koncerthelyeken nem voltak énekcuccok, és a jobb megszólalás érdekében állandóan fejlesztettünk. A vége felé már mindenkinek elege volt abból, hogy a kevés gázsiból még a felszerelésre költsünk. Tele voltunk hitellel, amit törleszteni kellett. Olyan turnékat vállaltunk be, amelyek napi három előadásból álltak. Nehezen bírtuk ki együtt, állandóan egymás vérét szívtuk. S, valljuk be, már nem volt meg az a tűz, a lobogás bennünk, ami a kezdettekkor jellemezte a bandát, így már a színpadon sem voltunk jók. Úgy a második harmadik lemez megjelenése körüli időre tehető a lejtmenet kezdete. A lemezkészítésre sem adtak elegendő időt: öt év alatt kellett öt albumot összehozni, rohammunkában…

A hatodik pedig a Piramis+, amely a többihez képest némileg kilóg a sorból. Vajon mi lehetett az oka annak, hogy ezt az újhullámos albumot nem fogadta el tőletek a közönség?

Janó:
Nem tudták megemészteni, hogy Sanyi, aki a legnagyobb sztár volt, elment a zenekarból. Gondolkodtunk a pótlásán, végül Lajos kitalálta, hogy Peti legyen a frontember. Beszéltünk Nagy Feróval is, de kiderült, ő rögtön átalakította volna a bandát. Sem a zúzásból, sem a színpadi terveiből nem kértünk. Sanyi kiválása után részt vettünk egy bulgáriai turnén a Balkan Fanatik frontemberével Jorgos Tzortzoglouval, de ő sajnos nem vált be a rockban. Aztán Finnországban léptünk fel. Peti előrement énekelni, helyette Gömöry Zsolt billentyűzött a bandában, hátul meg Kegye Jancsi szaxofonozott. Újhullámos váltást hajtottunk végre, ami baromi jó volt, csak épp túl korán jött.

Pinyó:
Nem fogadták el tőlünk, hogy milyen alapon vagyunk mi újhullámosok. Ezen kívül hiányzott Sanyi éneke, ahogy Janó mondja, nem lehetett pótolni. Erre nem voltak felkészülve az emberek. Pedig akadtak sikereink: az egyik fesztiválon, ahol ezzel a műsorral léptünk közönség elé, szétszedtek bennünket. Igaz, kicsit „be voltunk állva” és így meglehetősen punkosra vettük a műsort, amire azt hitte a közönség, ez az újhullám.

Janó:
Le kellett volna állnunk egy időre, amíg a közönség és mi is átgondoljuk, hogyan tovább.

Pinyó:
Ez is igaz. De ment volna tovább is ez a formáció, csak közbejött az ominózus aranyügy. Utoljára elmentünk a Szovjetunióba, de nem mindenki ért haza a reptérről. Onnantól kezdve megoldódott a Piarmis+ lemezanyag problémája, vége lett a bandának.

Aztán – hosszú szünetek után – 1992-ben és 2006-ban csináltatok egy-egy mega-koncertsorozatot. Milyen tanulságokat vontatok le az újraegyesített Piramis bulikból?

Pinyó:
’92-ben négy és fél teltházat sikerült összehoznunk az akkori Budapest Sportcsarnokban. Ez a bulisorozat szerintem zseniális volt: mind hangulatilag, mind magunk között. Tíz év után találkoztunk, jó hangulatban, torzsalkodás nélkül, mindenki megfogadta, hogy a maximumot nyújtja. Egymás után jöttek az előadások, TV-ben, majd DVD-n is dokumentálva. Viszonylag fiatalok voltunk, mindenki egyben volt még. A 2006-os találkozó is jól indult; felcsillant a remény, hogy megint valami jót csinálhatunk, de aztán jöttek a problémák. Egy egészségügyi gond, és egy óriási személyi probléma két ember között. Nevesítsük: Sanyi és Lajos között, de olyan mértékben, amelyet soha az életben, nem hogy áthidalni, de megoldani sem lehet. Két ego, két egyéniség összecsapásáról van szó, amelynek mi hárman, Janó, Peti és jómagam, elszenvedői voltunk. Próbáltuk békíteni őket, sajnos sikertelenül. A buli előtt egy héttel robbant a bomba. Szépen lejátszottuk, azzal nem volt gond, a felvételen is követhető. Gyakorlatilag javítás nélkül ment ki a DVD és a CD, ami azért ritkaság. A görcs azért érezhető volt. Ráadásul Sanyinak az első buli közben, a hatodik számnál történt a színpadi baleste, ínszalag szakadást szenvedett. Onnantól mindkét előadáson ülve énekelte végig az összes számot.

Janó:
Annak örülünk, hogy egyáltalán lejátszottuk a bulikat, mert előtte ez nem igazán úgy nézett ki…

A Piramis – Plusz néven – ma is létező zenekar. A korábbi sikerek nyilván nem megismételhetőek, mégis úgy látjátok, ma, a 21. században is van létjogosultsága annak, amit évtizedek óta közösen képviseltek?

Janó:
Csokiék (Nyemcsók János – a szerk.) sokszor meghívtak a Piramix bulijaira, akik tribute zenekarként nyomták a számainkat. Pinyó minizett, Péter akkoriban nem volt túl jó állapotban, viszont úgy éreztük, hogy ezeket a nótákat továbbra is kellene játszani, mert van rá igény. Aztán a három öreg a Piramisból és a két fiatal, Csoki és Vöri (Vörös Gábor – basszusgitáros – a szerk.) megcsináltuk a Piramis Pluszt.

Pinyó:
Ez tényleg Janó fejlövése volt. Szólt, hogy most már vegyem komolyan ezt a dolgot, ne hagyjuk veszni a Piramis örökséget. Se a számokat, se magunkat. Tizennyolc évig voltam Ádámmal, érthető, hogy számomra nehezebb volt a döntés. Annak ellenére, hogy Peti tényleg nem volt jó állapotban, én is úgy gondoltam, csináljuk meg a zenekart. Először Piramis Plusz, ma már Piramis néven játszunk. Sokáig nem fogadták el az emberek, hogy nincs Sanyi, nincs Lajos, de előre tudtuk, hogy ez így lesz. Másrészt, amikor a számokat meghallották, elfelejtették, hogy ki van a színpadon. Volt, aki olyan messze állt, hogy észre sem vette, ez nem ugyanaz az öt ember. Már a hatodik éve, hogy így működünk, a sikerünk pedig töretlen. Talán most lesz az év, ennyi idő kellett hozzá, hogy igazán összerázódjunk. Mára Péter is egészségesebb, aktívabban veszi ki a részét a munkából.

Hogyan zajlik az emlékév? Terveztek-e valami különlegességet ennek megünneplésére?

Pinyó:
Semmi extrát nem tervezünk! Talán valami nagyobb szabadtéri koncertet csinálunk valahol, de még az sem biztos. Nem akarunk nagy csinnadrattát, az nem a mi stílusunk. Továbbra sem fogunk playbackelni, és ezt nem írjuk ki a plakátra, csaj azt, hogy negyven éves a Piramis. Van, aki tudomásul veszi, van, aki nem.

Janó:
Csinálunk egy negyvenéves turnét, az bőven elég. Ez kitart az egész szezonban. Nekem decemberben, pont karácsony estéjén van a születésnapom, ami a nagy Piarmisnál is hagyomány volt. A ’92-es és a 2006-os koncert dátuma is arra esett, de nem csak emiatt. Van egy szép karácsonyi dalunk, a Kívánj igazi ünnepet, ez akkor és ott nyer igazán értelmet, amikor eljátsszuk. Nincs kizárva, hogy az emlékévet egy ilyen karácsonyi bulival fejezzük majd be.

Hegedűs István

Piramis alapkövek nélkül

2015-01-15 Népszabadság

A Piramis együttest Som Lajos basszusgitáros, Köves Miklós dobos és Závodi János gitáros alapította 1974-ben, tag lett aztán Gallai Péter billentyűs, ám a csapat akkor lett teljes, amikor egy évvel később csatlakozott Révész Sándor énekes is. Így tehát a zenekar 2015-ben ünnepli negyvenedik jubileumi évét.

Gallai Péter, Vörös Gábor, Závodi János, Köves Miklós, Nyemcsók János
Gallai Péter, Vörös Gábor, Závodi János, Köves Miklós, Nyemcsók János

Az évekig tartó sikerszéria aztán csillapodott valamelyest, mígnem a zenekar 1981-es keletnémet turnéjának utolsó koncertjén Révész a színpadon jelentette be, hogy kilép az együttesből. És bár a következő évben a Piramis megmaradt tagjai kiadtak még egy albumot, amelyen Gallai énekelt, a zenekar lényegében befejezte ténykedését.

 1992-ben Révésszel tértek vissza, több sikeres koncertet adtak, miként 2006-ban is, amikor két telt házas fellépésük volt a Papp László Sportarénában.

Ezt követően Révész ismét visszavonult, akkoriban úgy nyilatkozott: életének Piramissal töltött szakaszát immár végleg lezárta, és ennek megfelelően valóban nem szerepelt többet az együttessel. Közben Som egészségi állapota is megroppant, ezért a zenekar új tagokat keresett, és talált is az énekes Nyemcsók János (ex-Manhattan, Fix) valamint a basszusgitáros Vörös Gábor (Omen, ex-Ossian, Fahrenheit) személyében. Jelenlegi felállásban hat esztendeje muzsikálnak itthon és a környező országokban.

Som Lajos nemrégiben a Népszabadságnak nyilatkozva furcsállta, hogy a zenekar tagjai nélküle is használják a Piramis nevet, ám az Artisjus honlapján erre a következő választ találtuk: „Ilyen esetekre a polgári törvénykönyv nem ad iránymutatást, de a joggyakorlat egységesen ítéli meg az esetet, méghozzá a Bartók-vonósnégyes ügy alapján. Ebben az 1979-es bírósági esetben (…) a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy tagkiválás esetén az együttes további névviselése ellen a kivált tag(ok) csak abban az esetben tiltakozhat(nak), ha a változás művészi karakter- és színvonalváltozással járna. Amennyiben ez nem állapítható meg, úgy a kilépett tag nem tiltakozhat az ellen, hogy az együttes tovább vigye a megszokott nevet. (A legfontosabb következtetés: a név azé, aki viseli, és nem azé, aki alkotta.)”

Köves Miklós dobos erről csak annyit mond: szerinte a rajongók ma már nem keverik össze a mai és az eredeti Piramist, ennek érdekében amúgy még az interneten is látható videós anyagokat, klipeket is készítettek.

Arról nem beszélve, hogy ők a Piramis szellemiségét, zeneiségét és karakterét töretlenül viszik tovább, sőt, a rajongók kimondottan a régi, nagy sikerű dalokat kérik az együttestől. – Az már csak hab a tortán – folytatja –, hogy Nyemcsók János hangja is erősen hasonlít Révészéhez.

Amúgy pedig ők tiszteletben tartják Révész döntését, aggódnak Som egészségéért, de most a negyvenéves ünnepi koncertsorozatra koncentrálnak. Azt már mi tesszük hozzá: van mire. Mert bár a 40. évad első koncertjét január 16-án, a Barba Negra Music Clubban tartják, de a jubileumi év nagyon eseménydús lesz a csapat számára.

Már most sok meghívást kaptak hazai nagyrendezvényekre, és tárgyalások folynak egy rövid amerikai turnéról is. A jubileumi év kapcsán egy nagykoncertet is terveznek, melynek a pontos helye és időpontja még nem publikus, de annyi biztos, hogy a Piramishoz méltó eseményre lehet számítani.

Első állomás

A negyvenedik évadra hosszú turnét készítettek elő, de egyelőre még csak a január 16-i kezdés biztos, a Barba Negra Music Club, ahol a Bermuda rockbanD lesz az előzenekar. A további helyszínekkel most folynak a tárgyalások, vidéki és határon túli fellépések is lesznek, szó van amerikai koncertekről is.

Újra összeáll a Piramis

2015-01-14 Librarius

Január 16-án ismét összeáll a Piramis a Barba Negra Music Clubban, a koncerten a legnépszerűbb szerzeményekkel ajándékozzák meg a rajongókat a zenekar tagjai. 

Nyemcsók „Csoki” János, a zenekar énekese egy interjúban elmondta, hogy a zenekar utoljára 1992-ben lépett fel Piramisként, illetve 2006-ban álltak össze még egyszer egy koncert erejéig. Gallai Péter billentyűs szerint a népszerű dalaikat játsszák el a mostani koncertjükön, és reményeik szerint nem fognak csalódást okozni.

Az 1970-es évek Magyarországának kultikus zenekara fénykorát a hetvenes évek végén élte, első kislemezüket a A becsület és a Szállj fel magasra! dalokkal 1976-ban adta ki a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat – mindkét dal nagy siker lett, majd első nagylemezük ’77-ben jelent meg. 1992-ben eredetileg egy koncertre álltak volna össze a Budapest Sportcsarnokban, de a nagy érdeklődésre tekintettel öt koncert lett belőle – közülük az utolsó már 1993-ra csúszott.

Csoki arról számolt be, hogy nagyon sok bulijuk van Erdélyben. Tavalyelőtt a zenekar elnyerte Erdélyben az „Év örökzöld rockzenekara” címet. Gallai Péter szerint háromgenerációs közönségük van: a kicsik, a 20-a generáció, és a 60-asok. Csoki pedig megemlítette: volt olyan 8-9 éves kislány rajongójuk, aki azt mondta, hogy „az ő zenéjükön nőtt fel”.

Som Lajost, a zenekar egyik alapítótagját tavaly avatta a Kárpát-medencei Vitézi Rend saját vitézévé, aminek alkalmából roppant mód hálatelt üzenetet közölt a Facebook-profilján.

ÚJ KLIPPEL JELENTKEZETT A LEGENDÁS PIRAMIS ZENEKAR! JANUÁR 16-ÁN KONCERT A BARBA NEGRÁBAN!

2014-12-02 Rockbook

 

Péntek este debütált a 2015-ben 40 éves a legendás Piramis együttes legújabb videója, a ‘Becsület”, amelyet itt megtekinthettek.

 

 

A csapat a jelenlegi felállásban hat esztendeje járja az országot, pontosabban nem csak hazánkat, hanem a környező országokat is (Szlovákia, Románia, Szerbia, Ukrajna). Számtalan fellépéssel a hátuk mögött 2015-ben is tovább koncerteznek, hogy a mai generációnak is átadhassák azt az életérzést, amit az együttes annak idején is adott.

A 40 éves turné induló állomása január 16-án lesz a Barba Negra Music Clubban, az eseményhez éltó slágerfelhozatallal és vendégekkel.

A régi nagy Piramis himnuszokat mind az öt zenész a legnagyobb alázattal és odaadással interpretálja. Ez a pozitív energia és szeretet, amit a színpadról a közönség felé sugároznak, ezen az estén is épp úgy jelen lesz, mint a korábbi koncertjeiken.

 

Program:

20:00 kapunyitás
20:45 Bermuda RockbanD
21:30 Piramis

Koncertek után buli hajnalig!

Jegyek: elővételben: 1800 Ft, helyszínen: 2300 Ft.